A gyerekszoba – állandó változásban

 

Ha gyerek érkezik a családba, és van rá lehetőség, hogy külön szobát rendezzünk be neki, rengeteg szempontot figyelembe kell vennünk. Nem mindegy, hogy mekkora a szoba, egy gyerek lakik-e majd benne, vagy több, ezek a gyerekek hány évesek éppen, milyen a korkülönbség köztük, és milyen a nemek aránya.

Az sem mindegy persze, hogy a gyerekek milyen természetűek, és milyen az ízlésük, de az első gyerekszoba berendezésénél még mi döntjük el, hogy milyen bútorokat, színeket, kiegészítőket válasszunk. Minél nagyobb lesz a gyermek, annál inkább számítanak majd az ő elképzelései is.

 

A gyerekszobát időközönként teljesen át kell alakítani, mást igényel egy csecsemő, mást egy totyogó, és mást egy ovis, aztán jön a kisiskolás korszak, és így tovább… A bútorok egy része is kicserélődik, a babaszoba fontos része a rácsos ágy (vagy bölcső), meg a pelenkázóasztal, később ezeket aztán tovább lehet adni. (Persze, ha több gyerekeket tervezünk, ugyanazok a bútorok újra és újra előkerülhetnek.)



Mikor a gyerek érkezése előtt berendezünk egy szobát, még sok esetben nem tudhatjuk, mire lesz valóban szükség, és mire nem, illetve mi az, amit a gyerek egyszerűen nem visel el. Gyakorlatias megoldásnak tűnhet például a rácsos ágyhoz illeszthető pelenkázó deszka, csak akkor jövünk rá, hogy mennyire nem jó megoldás, ha a gyerek megemeli a lábával fektében és majdnem ráesik… Én mindenképp egy külön pelenkázóasztalra szavaznék, még ha sok helyet is foglal, mert az legalább biztonságos.

 

Arra is számítanunk kell, hogy vannak gyerekek, akik nem tűrik a rácsos ágyat, amint lehet, kiugranak belőle – ilyenkor rugalmasnak kell lennünk, és alternatívát kell keresnünk… Mondjuk, ha a rácson kijárat van, akkor a gyerek inkább azon át távozik.

 

De lépjünk át a következő fázisba: sokan kedvelik az emeletes ágyas megoldásokat, főleg, ha a gyerekszoba viszonylag kicsi és egyszerűen nem tudják másképp elhelyezni az ott lakókat. De olyan emeletes ágyak is léteznek, amelyek földszintjén nem egy másik ágy, hanem játszóhely található, és az ágy így egyfajta várként, mászókaként funkcionál. Remekül beválhat ez a megoldás, de van olyan gyerek, akik fél felmenni az emeletre, vagy nyomasztja, hogy fölötte is alszanak: így az egymáshoz képest nem párhuzamosan elhelyezkedő emeletes ágyak szimpatikusabbak lehetnek.

Nagyon fontos szempont a biztonság. Emeletes ágyat csak olyan gyereknek vegyünk, aki már van olyan fegyelmezett, hogy nem esik le, bár a saját példámból kiindulva nem létezik teljes biztonság, két számjegyű korban is fejre lehet esni onnan (ha direkt kihajolunk), szerencsére azért ez nem olyan magasság, hogy egy gyereknek komolyabb baja lenne tőle, ha leperecelne.

 

Sokkal gyakoribb probléma, ha nem rögzítjük a falhoz a különböző szekrényeket, polcokat, komódokat: nem ritka sajnos, hogy a kisebb gyerekek ezeket magukra rántják. És nem csak a gyerekszobában, hanem a lakás többi részén is ügyeljünk arra, hogy minimalizáljuk a balesetveszélyt.


 

A gyerekszobában a legnehezebb rendet tartani, hiszen egyrészt a lakója még nem tanulta meg, hogy el kell pakolnia maga után (ezt csak hosszú évek fáradságos munkájával lehet megtanítani neki), másrészt manapság sokkal több játékot kapnak a gyerekek, mint akár 20-30 évvel ezelőtt. Hiába próbálunk gátat vetni az ócskaságok megjelenésének, ezek szinte elkerülhetetlenek. Éppen ezért fontos, hogy egyrészt átlátható rendszert fejlesszünk ki, másrészt folyamatosan ellenőrizzük, milyen játékokra van még igény, és melyek azok, amelyeket tovább lehet adni, vagy, ha már arra sem alkalmasak, a megfelelő módon ki lehet dobni.

 

A gyerekjátékok tárolása szempontjából legjobbnak az átlátszó és zárható műanyag dobozokat tartom, minden más megoldás problémásabb: ha a gyerek nem látja, mi van a dobozban, egyrészt megfeledkezik a játékokról, másrészt hajlamos kiborítani az egész doboz tartalmát.

 

Egyéni ízlés kérdése, hogy ki mennyire engedi a gyerekének, hogy saját maga készítse a szoba dekorációját… Még ha nekünk ez nem is annyira tetszik, vagy nem felel meg az ízlésünknek, a gyerek abban érzi majd jól magát, amit ő maga díszített, ő maga választott. Könnyebb dolguk van az ügyes kezű szülőknek, mert a gyerekek eredeti ötletei alapján nagyszerű dolgokat fabrikálhatnak.

 

Ha nem akarjuk a gyerekszobát 4-5 évente teljesen újonnan berendezni, akkor egyrészt nagyon előrelátó módon kell bútort, függönyt, burkolatot választanunk, másrészt nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a gyerekek ne tegyék tönkre a berendezést… Ha mondjuk egy lányszobát teljesen rózsaszínre tervezünk, ne csodálkozzunk, hogy kiskamaszként ez már nem lesz olyan vonzó, és a nagylány egész más színeket és figurákat preferálhat. Vagyis a semlegesebb színű bútorok jobb megoldást jelenthetnek: így csak a textíliákat és a dekorációt kell majd cserélni, nem az egész berendezést.

Nyilván nem minden lakásban van rá lehetőség, de egy bizonyos kor utána (kamaszként) a gyerekek már szeretik, ha saját szobát kapnak. Annyi biztos, hogy ellenkező nemű gyerekeket egy szobában tartani ilyenkor már nem igazán szerencsés. Ha valakivel osztozunk egy szobán, akkor elkerülhetetlen a konfliktus, mert a testvéreknek lehet teljesen más az ízlésük, ráadásul sokkal nehezebben szánják rá magukat a rendrakásra, takarításra, ha a tér közös, mint ha a saját, külön helyükről van szó.

 

Ilyenkor már nélkülözhetetlenné válik a saját íróasztal is, esetleg számítógépes asztal: fontos, hogy ezekből minőségit vegyünk, mert a legolcsóbb íróasztalok fiókja például könnyen kiszakadhat, ha a gyerekek túl sok dolgot pakolnak bele. Az íróasztalon túl érdemes legalább egy fiókos szekrényt is a rendelkezésükre bocsátani. Gyerekszoba-mérettől és gyerekszámtól függően ruhásszekrényt is elhelyezhetünk a szobákban: szerencsés esetben mindenkinek külön szekrénye lesz, de olykor ez nem megoldható, ilyenkor fontos arra figyelni, hogy világosan elkülöníthető helye legyen kinek-kinek, és ne keveredjenek a ruhák, alsónadrágok, zoknik.

Akármennyire is szépen rendeztük be a gyerekszobát, azért arra számítsunk, hogy amíg el nem jön a kiskamasz kor, amikor a gyerekek már kezdenek félrevonulni, a kicsik előszeretettel tartózkodnak majd abban a helyiségben, ahol a szülők, nevezetesen a nappaliban, vagy akár a konyhában – ezért ezeket a helyiségeket is úgy érdemes megtervezni, hogy a gyerekek számára biztonságosak legyenek. A nappaliban pedig ki lehet alakítani egy sarkot, amely az ő birodalmuk.

 

 

 

Ladányi-Turóczi Csilla